Minden ami eddig...

Sziasztok! Utoljára Március 11.-én írtam a blogba. Ez köszönhető annak is, hogy elkezdtem iskolába járni Szeptemberben. Bár egy évem kimaradt, az új osztályomat nagyon szeretem és az osztályfőnök is nagyon jó. A nyáron voltam még táborba a Balatonnál èletemben először. Nagyon jól érezte magát mindenki és ezért hamar el is telt ez az egy hét. Ez alatt az idő alatt olyan dolgot próbáltam ki amit még életemben sohasem, ez pedig a kajakozás. Bea (a kórház egyik nővére, akiről már meséltem az ezt megelőző  bejegyzésekben) vett rá, hogy menjek kajakozni, bàr én annyira féltem, hogy csak vele voltam hajlandó egy kajakba ülni. Hihetetlen élmény volt, olyan felfoghatatlan ahogy hànykolódott a vizen. Nagyon élveztem. Ezen kívül nagyon sok mindent csináltunk mèg, többek közt biciklitúra és a hajókázás is szerepet játszott.
A legfurcsább a suli volt. Izgultam milyen lesz megint embereket megismerni. Mégis hogy viszonyulnak majd hozzám?! Az osztályomból nagyon jóban lettem a lányokkal. Niki, Viki, Reni és a régi osztályból Dórival is. Vikivel már a nyáron sokat beszéltünk, de ő kikötötte, hogy nem fogunk kijönni mert furcsa a természete. Igen.. a természet rèszben nem tèvedett sokat, de az előbbiben igen, hisz imádom! Nagyon sokat nevetünk együtt és tudja, hogy mindig igazam van. Legutóbb együtt voltunk a nyílt napon (tudjátok mikor a 8.-osok jönnek iskolátlátogatni) és a kisasszony kivitte a telefonom a teremből. Persze nekem erről nekem egy szót sem szólt. Mikor már ideges voltam, hogy a telefonom sehol ès a barátomtól Martintól kaptam eltűnt, akkor szólt Niki, hogy Vikinél van. Tudni kell, hogy Viki fogszabályozós. Mikor bejött megkergettem a terembe és mikor megállt szólt hogy: " Ne nagyot üss, mert tudod a rugó." Hát annyira aranyos volt hogy inkább megölelgettem. Annyira szeretem! Reniről nem is beszélve.. őt nem lehet nem szeretni. Nagyon aranyos lány. Éppen a multkor láttam egy olyan posztot, hogy: "Mindenki életében van egy olyan személy, aki egyfolytában eszik mégis cérnavèkony!" . Azt hiszem ezzel mindent elmondtam Reniről. Dóri semmit sem változott ugyan úgy el tudok beszélgetni vele mint rég. Niki... hát igen Niki. Rá nem lehet szavakat találni. Azért megpróbálom. Hihetetlenül aranyos, kedves, megértő lány. Mindig meghallgat. Tanácsot ad. Segít, bármiről is legyen szó. Nagyon jó barátnőm. Azt hiszem Ő az aki a legközelebb áll most hozzám, pont amiatt amiért ennyit segített már nekem. Mivel sajnos vége lett egy 10 éves barátságomnak, ő segített kirántani ebből a nyomott hanhulatomból. Bár még nem teljes a dolog, de itt van nekem Niki aki nagyon fontos személy az életemben! Nagyon szeretek vele lenni és remélem soha nem sodor el tőle az élet! A legjobb barátnő! :) <3

Mivel ez az első közös képünk Nikivel, ezt muszály megmutatnom:

Niki:

Az elmúlt időben megünnepeltük a születésnapomat, betöltöttem a 18. életévemet. Ott volt mindenki aki kell. Annyira jó volt. Bélával együtt Halloween-eztünk. Előtte úgy 22.e felé elmentünk együtt szülinapozni mert neki 14.én nekem 30.án volt, igy megünnepeltük. Hát az a kèt nap nagyon szuper volt. Jól éreztük magunkat.

Martin (a barátom) sajnos eltörte a bokàját, de azóta már felépült. Járt mankóval, de már erre sincs szüksége. Azóta megszerezte a targonca vezetői jogsit. A vizsgán vègig ott voltam vele. Nagyon ügyes volt. Büszke vagyok rá nagyon! Visszament dolgozni. Nagyon szereti a munkákát. Elvitt szülinapom alkalmábol mozolizni, megnéztük a John Wick-et. Nagyon szuper kis film volt. Nem sokat járunk ilyen helyekre, de ez már tényleg jó volt.

Most pénteken a suliba rosszul lettem, majd hètfőn is és mikor elmentem az orvoshoz kiderült, hogy elkaptam valami csúnya vírust. Így maszkban járkálok otthon, hogy senkit ne fertőzzek meg. Az utóbbi időben túl sokat aggódom a betegség miatt, többek közt, hogy ne újuljon ki. Nagyon nagy súlya van ennek a dolognak, de túl lehet rajta esni. Aki nagyon akarja annak pedig főleg. Pont ez volt az oka annak, hogy a doki pszichológushoz küldött, hogy segítsen. Sokak szerint ciki ez az egész, de szerintem ha valakinek problémája van azt meg kell beszèlni. Túl sok volt ez egyszerre.. a betegsèg, nagyon sok barát elvesztèse és a legfontosabb Cinti. Neked csak annyit, hogy remélem visszasodor az élet hozzám! (Szeretlek!)
Valami jól is... a gyógyszeres kezelésem most november végén lezárul. Annyira örülök. Szerintem nem is lesz nálam boldogobb ember. Aztán, Emő akiről meséltem befejezte a kemoterápiát. Nagyon erős csaj! Innen is: Gratulálok Emő! NEVER GIVE UP! <3

Sárréti Pegazus Lovarda és Vendégház (2.nap)

Reggel viszonylag előbb keltem mint szoktam. Nem kellett ébreszteni, így mikor már átöltöztem és elvégeztem a reggeli teendőim Viki jött be és meglepődött, hogy fent vagyok. Szólt, hogy mehetünk reggelizni. Kata, a szobatársam is felébredt és Ő is elkészülődött. 
Reggeli után fent az emeleten egy kis társasozás aztán egy kis kézműveskedés következett. Textil festékkel tarisznyát, telefontokot és kötényt készítettünk. A kisebbek rajzlapra rajzoltak.

A fantáziánk megdolgoztatása után összepakoltunk, felöltöztünk mert kint igen nagyon fújt a szél, majd a lovardába mentünk. Két lovat vezettek be a lovarda közepébe. Az épület tágas volt körbe korlát , ami mögött a lovasokat nézhettük és azokat akik éppen a lovaglást próbálták. A lovakat aki akarta kipróbálhatta és lovagolhatott rajtuk segítséggel. Én egy kis kori emlék miatt nem mertem ráülni, de majd legközelebb remélem újra lesz alkalmam megpróbálni.

A vágta után sétálni mentünk. Elmentünk a helyi Coop ABC-ig és ott lehetett venni ezt azt. Oda és vissza felé végig beszélgettünk. Mikor hazaértük, Vikivel almával etettük a lovakat majd az ebéd következett.

Ebéd után, az újabb csendes pihenő következett. Mindenki azt csinált amit szeretett volna. A kicsik pihentek a nagyobbak TV-t néztek és számítógépeztek vagy beszélgettek.
Mikor mindenki kipihente és feltöltötte magát, kint várt minket a busz, hogy folytassuk a napot. A nap további részét a Tűzoltóságon töltöttük. Mikor odaértünk üdvözöltek minket és az egyik tűzoltó körbevezetett minket az egész épületben. Minden kis zegzugot láthattunk. A tűzoltó autókba ülhettünk, felpróbálhattuk a ruhájukat amiben dolgoztak. Mindenki nagyon jól érezte magát. Feltehettük, bármilyen kérdésünk is volt Ő válaszolt. Az autók minden felszereléseit megmutogatott és elmagyarázott. Végigmentünk az egész épületen. Megnézhettük azt a csövet amin a filmekben is lecsúsznak. A ruhákat, melyeket azt hittem így elrendezve csak a filmekben létezik. Nagyon jó volt. Egy igazi felejthetetlen élmény. Ennek az élménynek a végén csoportkép is készült, hogy megörökítésként. 

Megköszöntük, hogy itt lehettünk és tovább, gyalog mentünk a templomig. Ott várt ránk a buszunk, de mi nem a buszra szálltunk fel esőként hanem a templomtoronyba mentünk fel. Mivel tériszonyom van, gyorsan meg kellett gondolnom, hogy felmenjek e vagy sem, de végül felmentem. Voltak, akik lenn maradtak. Kinyitották az ajtót ahol betudtunk menni, majd egy másikat ahol a toronyba vezetett az utunk. Poros lépcsőkön mentünk fel 

Mikor leértünk, kint visszanéztem és büszke voltam magamra, hogy felmentem. Egy kis sétálás után odaértünk a buszhoz és felszálltunk majd visszamentünk a szálláshelyre. Hazafelé Bea mellett ültem és beszélgettünk.

A napot pedig egy jó nagy bulival zártuk, amin táncoltunk, beszélgettünk, énekeltünk. Már a party előtt a kicsik mondogatták, hogy alig várják a táncot, mert ők nagyon szeretnek táncolni. Annyira aranyosak voltak. 

A mai nap volt talán a legjobb mind közül. Nagyon élveztem. Este mikor a kicsit aludtak, mi összegyűltünk és beszélgettünk. Viktor, felvette Kata parókáját, hogy még több vidámság legyen a mai napba. Este hajnali háromig beszélgettünk Katával a betegségéről és az enyémről. Mind ketten megnyíltunk egymásnak és mindent átbeszéltünk. Mikor már tényleg nagyon fáradtak voltunk, bealudtunk mindketten.