Napjaim elég lassan telnek, főleg most, hogy várom nagyon a tábort. Pár hónapja Bea, az egyik nővér a kórházban megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni én pedig igent mondtam rá, mert a legutóbbin nem tudtam részt venni. Április 14.-én kell majd menni 7:45-re a Nyugati Pályaudvarra. Alig várom. Biztos nagyon jó lesz.
A véreredményem kiváló lett. A Doktor Úr, a telefonba azt mondta, hogy így kell csinálni továbbra is. Mikor Anya elmondta ezt, nagyon örültem neki. A doki a tábornak is nagyon örült, hogy részt veszek.
Mai napon pedig, a nap nagyon gyorsan eltelt, és este hat órakor a turai Karitász küldött egy jó nagy láda élelmiszert, amit csak a beteg gyerekek kaptak, amit innen is NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK!.
Napokkal ezelőtt a Facebookom "valaki ismerősnek jelölt" részlegén felugrott egy kis piros ablak. Rákattintottam, és egy nem ismert lány jelölt be, a neve Emő. Gyönyörű lány, ahogy az adatlapját nézem. Ráírtam, mert nem szoktam visszajelölni senkit ha nem ismerem vagy ha nem ad rá okot. Gondolkodtam, majd ráírtam.
- Szia. :) Ismerjük egymást? :D
Válaszként, egy mondat érkezett.
- szia hát nem igazán,olvastam a blogodat. én is leukémiás vagyok.
Nézem a gépet, megszólalni nem tudok, csak folytatom a beszélgetést. Elmeséli hogyan derült ki neki, milyen kemoterápiát és milyen gyógyszereket kap. Felismerem a gyógyszer és a kemo nevét is. Hisz én is ugyan azt kaptam. Ő is ugyan úgy sajnálja a haját, mint én sajnáltam akkor. Elmond mindent ami vele történt. Megbízik bennem és ez energiával tölt fel engem és Őt is. Mesélek neki, beszélgetünk. Megfogadom magamnak, majd leírom neki, hogy számíthat rám amíg meg nem gyógyul és még utána is. Bármi kérdése, baja van forduljon csak hozzám. Rám számíthat.
Emő:
A napokban volt osztálytársam, Dóri is meglátogatott. A kishúgával Rékával és az Apukájával jöttek le, de ők ketten csak Dórit kísérték. Annyira jó volt, hogy úgy kezel ahogy régen. Semmit sem változott. Ugyan olyan vicces, szép, kedves és aranyos. Lejött hozzám. Még idetaláltak az Apukájával (mert Ő Domonyban él), az egy plusz fél órát jelentett, de aztán jót nevettünk ezen is. Jó volt az a nap is nagyon sokat beszélgettünk és egy másik régi barátnőm, Kata is előkerült azon a napon. Katát nagyon sokáig kerestem/kerestük más barátaival. Ez is egy plusz pont volt ezen a napon, hisz újra láthattam. Kata nálunk ebédelt. Dóri nálunk vacsizott, mert Anya nem engedte addig haza, még nem evett valamit.
Dóri és a húga Réka:
Kata:
Tegnap Eszter az egyik rokonom is meglátogatott. Őt is nagyon rég nem láttam. Nagyon sokat nevettünk, sétáltunk és jól éreztük magunkat. Végignéztük, ahogy egy kigyulladt területet, hogy oltanak el a tűzoltók. Nagyon jó volt, de főleg az hogy ennyi idő után is ilyen jól elvoltunk.
Eszter:
Ma pedig a Heim Pál kórházban kezdtünk a reggelt, 04:20-kor kelthetett Anya, 05:15-05:30 felé elindulhassunk Kereszt Apával a kórházba. Kereszt Anya jött értünk és útközben vettük fel Kereszt Apát. Elvittünk Kereszt Anyát a munkahelyére, mi meg meg sem álltunk Pestig. Reggeltől, egészen addig még haza nem értem beszélgettem Ramónával, akitől még régen a porcelánangyalkát kaptam. Gyönyörű lány Ő is és nagyon szeretem.
Rami:
Mikor vele beszéltem, akkor jutott eszembe, hogy se Martinnak, se Bélának nem szóltam ma, hogy megyek vérvételre. Bélának Ramival üzenhettem, Martinnak pedig sms-t írtam. Később fel is hívott, hogy nagyon rosszul van. Csúnyán megfázott így nem megy orvoshoz. Odaértünk, felmentünk a EEG szoba elé és meg is jött a hölgy aki kinyitotta az ajtót és behívott.
Itt várakoztunk:
Felfeküdtem az ágyra, majd felrakta a fejemre a kis "tapacsokat" , majd megkért, hogy csukjam be a szemem, kis idő múlva, hogy nyissam ki, aztán vegyek nagy mély levegőket. Ennél már talán az ötödik percnél nagyon beszédültem, mikor pont vége lett és levette a fejemről. Megfésülködtem, felöltöztem majd kimentem a kocsihoz Anyával, ahol Kereszt Apa már várt minket és mentünk a Madarász kórházba. Ide is megérkeztünk, Anya bejelentkezett odaadtuk az Onkológián Viki nővérnek az otthon összegyűjtött kupakokat és lementünk az Ambulanciára. Behívtak és levették a vért. A doki nem volt benn, így kint kellett várakoznunk. Három és fél órás ülés után behívtak minket is a sok beteg közül. Megvizsgált a doki, felírt néhány gyógyszert ami nekem kell, beszéltünk két-három mondatot majd elköszöntünk egymástól. Kint már Kereszt Apa várt minket, beültünk a kocsiba és elindultunk haza. Itthon pedig felhívtam Aput és elmondtam neki, hogy hogy telt a mai napom.
