Felébredtem

Mikor felébredtem màr a sajàt kòrtermemben voltam. A nyakam az oldalam a mellkasom és gerincemnél alul teli voltam kötésekkel. A gerincemnél azért mert lumbàltak a mellkasomon azért mert csontvelő vétel is volt. A nyakamon és az oldalamon pedig azért, mert mind a két helyen megvàgtak és levarrtàk. Tiszta fertőtlenítő voltam mindenhol csak az a sàrga és nem tùl jò szagù sàrga valami amit fertőtlenítőnek mondanak, volt rajtam. Azzal nyugtatgattak hogy majd lejön szépen lassan több fürdés utàn. Mikor lenéztem a bal kezemre màr nem volt benne a tű, csak a tű helye làtszott. Viszont, az infùziò még mindig mellettem volt néztem hovà vezet a fuzi vége láttam hogy az oldalamhoz. Mondtàk hogy màr a műtőben megszúrtak és teljesen hasznàlhatò a portom. Minden rendben ment 40 percet vagy 1 òràt tölthettem bent. Azt mondtàk hogy egy óra mùlva kezdjek el inni, aztàn még egy óra múlva enni valamit (altatás utàn nem lehet rögtön enni vagy inni) . Anyukàm ott volt bennt mikor felébredtem. Nagyon sokat segített nekem. Amíg én benn voltam ő is bennt volt velem. A munkàjàt kockàztatta értem. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mikor màr tudtam inni és enni is levették az infúziót de a tűt nem hùztàk ki. A doki azt mondta egy hét mùlva mehetek varratszedésre és azutàn megkapom az első kezelést, de nem mehetek haza.

A nagy nap!

Eljött a nap. Előtte való nap alig aludtam valamit annyira izgultam. Sosem volt ilyen műtétem csak egyszer kiskoromban mikor 5-6 éves lehettem 1 hónapig teljesen megsüketültem. Emiatt kellett műteni a fülem de akkor szépen helyrejött minden. De még így is nagyon izgultam. Éhgyomorra kellet lennem. Mivel altatás előtt nem lehet se enni se inni. De igazából ez nem is érdekelt az izgulás elnyomott mindent. Mivel nem lehetett inni ezért infúziót kaptam. Reggel bejött egy orvos aki elmondta hogy mi hogyan lesz, megvizsgált, aláíratott anyuval pár darab papír és el is ment. Mikor sorra kerültem jött értem egy betegszállító. Hozta magával a kis kocsit amiben majd elvisz meg majd visszahoz de én mondtam hogy nem szeretnék ezzel menni. A saját lábamon mennék el inkább a műtőig. Azt mondták rendben van. Anyukám is jött velem de csak a műtő ajtajáig engedték. Tovább nem. Adtam neki két puszit és mentem tovább a betegszállítóval. Ahogy beljebb mentem volt ott 2-3 orvos meg nővérek. Szóval sokan voltak. Kérdezték hogy izgulok e mondtam hogy hát igen egy kicsit. Mikor már ott voltam nem is izgultam annyira. Nagyon aranyosak voltak benn a műtőben. Kérték hogy vegyem le a felsőm és terítsem magamra. Lefeküdtem és meg is csináltam amit kértek. A bal kézfejembe volt egy tű beszúrva amin keresztül kaptam az infúziót. Azt mondták oda fogom kapni az altató anyagot és rám raktak (arcomra és a számra) , egy maszkon amit keresztül jött az oxigén. becsuktam a szemem és azzal viccelődtek hogy : Szép álmokat Regina.... :)

Egy kis szemléltetés.

Hickman:

Ez az amit én semmiképp nem választottam volna. Azért sem mert a fürdést is akadályozza sajnos. De persze kisebb gyerekeknek nagyon is jó. Ezt nem kell szúrni. Hasra sem ajánlott vele feküdni. Csak a cső végét kell fertőtleníteni, és heparinnal átmosni naponta egyszer ha van használva. Ha egyáltalán nincs használva akkor 2 hónaponta is elég.

Port:

Ez az ami nekem is van. Nekem nem a mellkasomon, hanem a bal oldalamon helyezkedik el. Kényelmes, igaz nem nagyon fekhetek vele a bal oldalon. Fürdést egyáltalán nem akadályozza ha nincs benne a tű. Ha benne van akkor szabály szerűen nem szabad vizesnek lenni. Ezt hetente egyszer meg kell szúrni ha folyamatosan benne van a tű. Ezt is naponta egyszer heparinnal kell át mostni, ha nincs használva akkor pedig ugyan úgy 2 hónap után.

Port avagy Hickman ?

Még aznap elmondta az orvos, hogy milyen kezelést fogok kapni 1., 2., 3., protokollból állnak a kezelések és ebben több infúziós kezelés szerepel, mellette nagyon sok gyógyszer...lumbálás (nem feltétlen altatásban), csontvelővétel (ez, csak altatásban zajlik)...kaptunk egy papírt ahol fel voltak vázolva a protokollok. Igazából semmit sem értettünk belőle Anya és én sem, mert orvosi szakszóval voltak odaírva, így inkább vártam és kérdeztem. A doki később megint bejött és azt mondta hogy 1 hét múlva be kell ültetniük a testembe vagy hickmant vagy portot a kettő közül választhatok... a portot választottam mert az a fürdést is könnyíti  igaz meg kell hetente szúrni ha bent vagyok folyamatosan de higénikusab szerintem... Kicsiknek persze a hickman sokkal jobb megkönnyíti az egész időt a kezelésük alatt mert nem kell szúrni így sokszor őket. Én vállaltam ezt. Az orvos elmondta hogy ez mind altatásban fog megtörténni... emellett  lumbálás és még csontvelőt is vesznek... Nagyon féltem a műtéttől már mikor kimondta a műtét szót. Igazából nem nagyon mutattam a félelmet magamon mert nem fogok alatta semmit érezni mivel altatva leszek így nem is volt annyira félelmetes. Nagyon sokat gondolkodtam melyiket válasszam... később bejött hozzám egy sebész aki elmondta hogy működik ez az egész dolog. Azt mondta ha hickmant választok akkor a mellkasomból 1 vagy akár 2 ágú cső fog ki "lógni" és az a cső állandó fertőtlenítést igényel ha vért vesznek/adnak ...kezelést kapok vagy akármit nyomnak bele... persze mivel a mellkasomból az kilóg ezért ez a cső be lesz bugyolálva gézlappal nehogy kirántsam. A cső másik vége pedig ami a testemben van az pedig a szív artériájában lesz. Ha pedig a portot választom akkor lesz egy vágás a nyakamon és a mellkasomon vagy a bal/jobb oldalamon. Ahova nekem kényelmesebb. Én az oldalamra szerettem volna ... Bal oldalra kaptam egy vágást és a nyakamon van egy kisebb kb. 4-5 cm az oldalamon de lehet még annyi sem.. a nyakamon pedig 1,5 -2 cm . Az oldalamban van a kis dobozka a nyaknál pedig levezették a csövet és levarrták mind a két helyen. A portot(dobozkát) pedig megszúrják egy branümmel és le lesz ragasztva amit hetente cserélni kell ha a kórházban vagyok ha nem akkor csak a kis vágás látszik meg egy kis dombocska a portnál de nem olyan félelmetes... mint gondolni lehet. :D Én a portot választottam és vártam a következő heti műtétre azalatt az egy hét alatt benn feküdtem egyszer kaptam 2 egység vért és vártam arra a napra......м

Közölte velem...

A metrón ülve egy évezrednek tűnt mire végre oda nem értünk.. Anyuval szótlanul ültünk egymás mellett még az utolsó megállónál kinyílt az ajtó és  leszálltunk. Beléptünk a kórház kapuján.. hátborzongató érzés volt ... nem szeretem a kórházakat. A portán eligazítottak minket hogy hova kell mennünk . Sokat keresgéltünk még meg nem találtuk. Bekopogtunk és nyílt is az ajtó. Ahogy beléptünk a Doktor úr mondta hogy a felsőt , nadrágot vegyem le .. igen alaposan átvizsgált... a nyakamat is megnyomkodta de ott sem talált semmit... mikor végzett leültetett a székbe megnézte az adataimat és a vérképemet a számítógépen amit a Heim Pál kórházból küldhettek át. Azt mondta hogy nem mehetek haza hanem bent kell feküdnöm. Nagyon meg voltam ijedve  nem tudtam mire számítsak... azt mondta már van is hely a számomra az egyik osztályon ..menjek a nővér után ő majd eligazít. Elvezetett a kórtermemig minket ..pontosabban engem mert anyu visszament az Orvossal beszélgetni. Nem volt nálam más csak a kabátom a telefonom és amire nem vagyok büszke egy doboz cigi... amit attól a naptól kezdve nem is szívok a mai napig. Bementem a kórterembe letettem a cuccaim mikor anyu visszajött közölte velem hogy haza kell mennie pár cuccomért ami nem kis idő ... nem laktunk túl közel a kórházhoz... mikor anyu visszajött vett nekem egy- két dolgot (enni-inni) lepakolt... este kaptam 2 egység vért mert igen vérszegény voltam. Ezt mutatta a vérképem.. nagyon sokat beszélgettem anyuval első nap erről a dologról.. másnap reggel és délelőtt is csak erről volt szó... délután az orvos bejött a szobámba és  közölte velem hogy alacsony a fehérvérsejt számom így a betegségem Leukémia... fehérvérűség más néven. Ezt csak kemoterápiával tudják gyógyítani aminek mellékhatásai vannak pl.: hajhullás , hányinger...stb.. nagyon nehezen tudtam elfogadni... de tudtam miről volt szó mert előttem Mamám 2-3 hónappal fejezhette be a Kemoterápiás kezelést. Tudtam mi vár rám... Amikor ő beteg volt nagyon sokat voltam vele... rossz volt belegondolni ebbe az egészbe hogy nem lesz hajam teljesen más lesz a külsőm... Nagyon sok ember tartotta bennem a lelket akkor és a mai napig is... Utána megpróbáltam megbarátkozni a gondolattal és tudtam hogy ezt végig kell csinálnom......

Baj van!...

2012. November 29.-én reggel 5-kor keltem hogy időben elkészülhessek és indulhassunk vonattal Pestre. Ahogy felkeltem meg is szédültem amit persze arra fogtam hogy gyorsan keltem fel / ugrotta ki az ágyból. Mert mért ne lehetne ettől.. igaz?  Amint elkészültem beszálltunk a kocsiba kimentünk az állomásra és felszálltunk a vonatra. 1 órát utaztunk a Keleti pályaudvarig. Onnan pedig villamossal a Heim Pál kórházig meg sem álltunk. Bementünk a kórházba bejelentkeztünk és felküldtek minket azt hiszem az 1. emeletre... Ott el kellett menni a folyosó legvégére "idegosztály" feliratot kellett keresnünk... mivel az epilepsziát ebbe foglalták bele. Ijesztő neve van... Onnan lifttel kellett mennünk azt hiszem a 3. emeletre és levették a vért.. aztán vissza az első emeletre hogy a Doktornő megvizsgálhasson... Amikor behívtak leültünk.... a Doktornő kérdezte hogy hogy vagyok .. van e most valami panaszom..  elmondtam hogy sokat fáj a fejem ..sokat vagyok lázas és igen sokat alszom és a tesi órákon sem vagyok aktív. Aztán megcsörrent a telefonja egy papírt rakott maga elé és azt írta rá : Cserényi Regina. Nem tudtam mért írja rá a nevemet. Letette a telefont és rám nézett..megkért hogy menjek ki mert beszélni szeretne Anyukámmal. Kimentem.... Vártam és azon gondolkodtam vajon miről beszélhetnek... aztán az ajtó kinyílt Anyu kilépett rajta és sírt. Nem mondott semmit csak annyit hogy menjek vele. Egy papírt tartott a kezében... Egy másik kórház neve állt rajta : Madarász utcai Gyermekkórház és Rendelőintézet. Kiléptünk a kapun és Anyu közölte velem hogy alacsony a fehérvérsejt számom ..nem tudtam miről beszél így megkérdeztem ez mit jelent... azt mondta rák is lehet... megijedtem .. Anyu azt mondta nyugodjak meg nem lesz semmi baj menjek vele... lementünk az aluljáróba és felszálltunk a metróra fél órát utaztunk még oda nem értünk......

Jelek...

Kezdem a legelejétől... 2012 November közepén egy nap belázasodtam... szörnyen fájt a fejem és sokszor fáradékony is voltam. Nem mentem el rögtön a háziorvoshoz mivel nem tartottam lényegesnek az egész dolgot. Mivel ez egyre többet megtörtént kicsit ideges lettem így hát mégis rávettem magam hogy elmenjek. El is mentem és ott azt mondták hogy adnak egy beutalót Hatvanba, ott majd megnéznek jobban. De mivel szerencsétlenségemre van 5. osztályos korom óta egy "kezdődő epilepsziám" ez miatt járunk Pestre fél évente a Heim Pál kórházba kivizsgálásra, vérvételre, stb. Így Anyu mondta a Doktornőnek hogy ott végezzék el inkább az alaposabb vizsgálatokat. Így is lett . Másnap November 28.-án ugyan úgy mint mindenhol tanítási nap... szóltam az Osztályfőnökömnek hogy nem megyek másnap iskolába mivel Pestre megyek kontrollra és odaadtam neki az igazolást (ellenőrzőmet) amit Anyukám igazolt. Aznap ugyan olyan szörnyű fejfájással mentem haza... ://

Sziasztok ! ツ

Ezt a weboldalt arra a célra készül , hogy segíthessek azoknak az embereknek akik hasonló helyzetbe kerültek mint én. Itt megtalálható lesz minden amin keresztül mentem , nem csak én a családom és a barátaim is. A segítség amit kaptam és kapok a mai napig is . Ez a weboldal azért is készül mert sokan nem mernek/ mertek kérdezni pedig érdekelte őket a dolog. Így könnyebb és megértheti mindenki hogy nem egy könnyű dolog de végig KELL csinálni.Remélem segítséget nyújthatok ezeknek az embereknek.