Ma a Facebook közösségi oldalon egy új esemény jött létre, aminek a neve ez volt: "Jótékonysági rendezvény Cserényi Regina részére". Az esemény létre hozta: Szénási Béla Jackson. Kikerekedett szemekkel ültem a gép előtt és néztem magam elé, majd rákattintok és ez áll benne:
Szaladtam Anyához, hogy mit láttam az interneten. Neki is meg mutattam és Ő is nagyon meglepődött. Először nem nagyon akartam hinni a szememnek és nem is nagyon tudtam felfogni, feldolgozni a dolgot. Hihetetlen mennyi ember akar segíteni nekem, és mit el nem követnek azért, hogy én meggyógyuljak, de hogy pont Ő. Ez a fiú aki ezt az egészet szervezte nekem egy Michael Jackson imitátor, aki nagyon jól csinálja ami a feladata. Elképesztő ügyes és én, ha bár még nem is tudja mindig nagyon felnéztem rá. Nagyon jó dolognak tartottam azt, amit Ő csinál.
Majd később a Turai Hírlapban is megjelent a cikk.
Majd később a Turai Hírlapban is megjelent a cikk.
Ma van az a nap mikor elhozzák a meghívót nekünk. Ő és a akkori legjobb barátnőm Cintia. Sajnos vele nagyon eltávolodtunk a betegségem során, de erről sajnos a fránya betegségem tehet. Itthon vagyok, ugat a kutya. Megjöttek. Én megyek kaput nyitni. Az arcukon látom, hogy örülnek nekem. Látják, hogy jól vagyok. Tudom, hogy aggódtak értem, még ha Béla nem is ismert annyira személyesen. Cintinek három puszit adok maszkban és megölelem. Béla azt mondja hagyjuk a puszit inkább öleljem meg. Mosolygok majd megölelem, és behívom őket. Leveszik a cipőt, beljebb jönnek és leülnek. Várnak egy kicsit mert Anya teszi-veszi a dolgát a konyhában. Mikor végez kijön és Béla feláll és felék furdul, és elmondja, hogy miért jött és szeretné ha ott lennénk. Ránézek Anyára, potyognak a könnyei. Elmeséli, hogy miken mentem keresztül nagyjából, és látom, hogy nagyon hálás. Örülök, hogy boldog. A torkomban gombóc van, próbálom lenyelni, de én is hullajtok pár könnycseppet. Elképesztő, hogy húsz évesen ilyenen gondolkozik, és megvalósította ezt nekem. Csodálatos ember! Beszélgetünk, majd mikor már menniük kell elmennek és mindkettőjüket megölelem, és kikísérem. Jó volt látni őket!
Anya boldog, látom a szemén. Mostmár izgatott vagyok, várom, hogy legyen a jótékonysági mert biztosan nagyon jó lesz. Élvezni fogom. Remélem úgy jön ki a nap, hogy pont itthon leszek és el tudok menni. Furcsa lesz megint a tömegben, bár és fennt leszek a magaslaton. Ezzel az egész dolog a napomat csodálatossá varázsolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése