Mű helyett saját

A Gyermekrák Alapítványba folyamatosan kapom a finom vitaminokat. Az Alapítván elnöke észrevette, hogy a parókám jelentősen el van csúnyulva, és felajánlotta, hogy egy magam választott, magam ízlése szerinti igazi hajból készült parókát csináltat nekem. Kikerekedett szemekkel néztem magam elé. Természetesen az ajánlatot elfogadtam. Megkért minket, hogy a közelben van egy paróka készítő szalon ahová menjünk be és ott elmondhatom mit szeretnék. Elmentünk, egy kedves nő elmondta, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. Adtunk neki egy képet, ami régen még rólam készült, hogy annak a mására csinálják meg. Anya aláírta a papírt, megköszöntük és mielőtt elmentünk volna megbeszéltük az időpontot, hogy mikorra lesz kész a paróka.
Közeledik a születésnapom. Tízen hét éves leszek. Alig várom, hogy a családdal együtt "bulizhassak" egy kicsit. Hihetetlenül várom már.
Október 30.-a van a születésnapom. Hívtak, hogy lehet menni a parókáért. Az ajtón befele menet, alig várom, hogy milyen lehet. Bár nem sokat lesz már rá szükségem, mert egyre jobban nő a hajam. Mikor bemegyünk, egy kicsit várnunk kell, de már meg is érkezett a parókám. Kibontja a hölgy és nem elfelejtve átadja, mondván: Boldog Születésnapot! Már majdnem könnyezem, de felrakja rám és megnézhetem, meg kérdezi kényelmes e. Nagyon tetszik. Furcsa az előzőhöz képest, még meg kell szoknom. Elmondja, hogy hogyan kell mosni, ápolni és fésülni. Megköszönöm, újabb vitaminokat kapok és elmegyünk. 

A régi elcsúnyult paróka:

Természetes, igazi hajból készült paróka:

A születésnapi bulim nagyon jól sikerült. A kórházban, kereszttesómmal megbeszéltem, hogy valami ananászos dolgot csináljon nekem. Muffint kaptam, kis ananászokkal a tetején. Boldog vagyok. Az új parókára sosem került sor, hogy hordjam hisz a hajam már kezdett nőni és a nagy melegben nem igazán mentem sehova és jönni se jött hozzánk igazán senki.