A nagy nap!

Eljött a nap. Előtte való nap alig aludtam valamit annyira izgultam. Sosem volt ilyen műtétem csak egyszer kiskoromban mikor 5-6 éves lehettem 1 hónapig teljesen megsüketültem. Emiatt kellett műteni a fülem de akkor szépen helyrejött minden. De még így is nagyon izgultam. Éhgyomorra kellet lennem. Mivel altatás előtt nem lehet se enni se inni. De igazából ez nem is érdekelt az izgulás elnyomott mindent. Mivel nem lehetett inni ezért infúziót kaptam. Reggel bejött egy orvos aki elmondta hogy mi hogyan lesz, megvizsgált, aláíratott anyuval pár darab papír és el is ment. Mikor sorra kerültem jött értem egy betegszállító. Hozta magával a kis kocsit amiben majd elvisz meg majd visszahoz de én mondtam hogy nem szeretnék ezzel menni. A saját lábamon mennék el inkább a műtőig. Azt mondták rendben van. Anyukám is jött velem de csak a műtő ajtajáig engedték. Tovább nem. Adtam neki két puszit és mentem tovább a betegszállítóval. Ahogy beljebb mentem volt ott 2-3 orvos meg nővérek. Szóval sokan voltak. Kérdezték hogy izgulok e mondtam hogy hát igen egy kicsit. Mikor már ott voltam nem is izgultam annyira. Nagyon aranyosak voltak benn a műtőben. Kérték hogy vegyem le a felsőm és terítsem magamra. Lefeküdtem és meg is csináltam amit kértek. A bal kézfejembe volt egy tű beszúrva amin keresztül kaptam az infúziót. Azt mondták oda fogom kapni az altató anyagot és rám raktak (arcomra és a számra) , egy maszkon amit keresztül jött az oxigén. becsuktam a szemem és azzal viccelődtek hogy : Szép álmokat Regina.... :)