Közölte velem...

A metrón ülve egy évezrednek tűnt mire végre oda nem értünk.. Anyuval szótlanul ültünk egymás mellett még az utolsó megállónál kinyílt az ajtó és  leszálltunk. Beléptünk a kórház kapuján.. hátborzongató érzés volt ... nem szeretem a kórházakat. A portán eligazítottak minket hogy hova kell mennünk . Sokat keresgéltünk még meg nem találtuk. Bekopogtunk és nyílt is az ajtó. Ahogy beléptünk a Doktor úr mondta hogy a felsőt , nadrágot vegyem le .. igen alaposan átvizsgált... a nyakamat is megnyomkodta de ott sem talált semmit... mikor végzett leültetett a székbe megnézte az adataimat és a vérképemet a számítógépen amit a Heim Pál kórházból küldhettek át. Azt mondta hogy nem mehetek haza hanem bent kell feküdnöm. Nagyon meg voltam ijedve  nem tudtam mire számítsak... azt mondta már van is hely a számomra az egyik osztályon ..menjek a nővér után ő majd eligazít. Elvezetett a kórtermemig minket ..pontosabban engem mert anyu visszament az Orvossal beszélgetni. Nem volt nálam más csak a kabátom a telefonom és amire nem vagyok büszke egy doboz cigi... amit attól a naptól kezdve nem is szívok a mai napig. Bementem a kórterembe letettem a cuccaim mikor anyu visszajött közölte velem hogy haza kell mennie pár cuccomért ami nem kis idő ... nem laktunk túl közel a kórházhoz... mikor anyu visszajött vett nekem egy- két dolgot (enni-inni) lepakolt... este kaptam 2 egység vért mert igen vérszegény voltam. Ezt mutatta a vérképem.. nagyon sokat beszélgettem anyuval első nap erről a dologról.. másnap reggel és délelőtt is csak erről volt szó... délután az orvos bejött a szobámba és  közölte velem hogy alacsony a fehérvérsejt számom így a betegségem Leukémia... fehérvérűség más néven. Ezt csak kemoterápiával tudják gyógyítani aminek mellékhatásai vannak pl.: hajhullás , hányinger...stb.. nagyon nehezen tudtam elfogadni... de tudtam miről volt szó mert előttem Mamám 2-3 hónappal fejezhette be a Kemoterápiás kezelést. Tudtam mi vár rám... Amikor ő beteg volt nagyon sokat voltam vele... rossz volt belegondolni ebbe az egészbe hogy nem lesz hajam teljesen más lesz a külsőm... Nagyon sok ember tartotta bennem a lelket akkor és a mai napig is... Utána megpróbáltam megbarátkozni a gondolattal és tudtam hogy ezt végig kell csinálnom......