- Jó reggelt. Hogy van? - köszönt, majd magázott a doki.
- Jó reggelt. Köszönöm jól vagyok. - szóltam.
- Hol a parókája? - kérdezte.
Azzal a lendülettel mentem is és felvettem, megmutatni neki.
- Nagyon jól áll. Jól választottál. - mosolygott.
- Köszönöm szépen. - vettem le a parókát, aztán megvizsgált.
- Minden rendben van, nem találtam semmit. Jövőhéten lesz egy ébren lumbálásod, nem leszel altatva most. - közölte.
Egy pillanatra megfagyott bennem minden...
- Rendben. - néztem nagy szemekkel.
- Kapsz előtte, egy nyugtatót, hogy ne izgulj.
- Köszönöm. - mondtam.
Próbáltam elfogadni, nem gondolni rá, hogy majd mi lesz akkor.Ha ez kell a gyógyuláshoz, akkor legyen. Nem mintha bármi más választásom lehetne.
Késő délután van. Napok óta gondolkodom azon mi lenne a legjobb kívánság. Szerettem volna nagyon egy gitárt, de mi lesz ha megunom. (nekem van egy akusztikus gitárom amit nem szoktam használni, sajnos.)
- Inkább azon kezdek el megtanulni mielőtt nagyobb gitárt kérnék. - gondoltam.
Gondolataim másfelé terelődtek. Mivel informatikai szakon vagyok, ezért erősen gondolkodtam, hogy laptop az nekem is jól jönne, ahogy Eszternek. Főleg a kapcsolattartás terén az otthoniakkal, mint például a Kereszt Anyukám vagy a két kereszt testvéremmel akiket édes testvérnek tekintek, és tartok: Brigi és Barbival, és persze Apukámmal is. Az osztálytársakkal is beszélgethetnék, tarthatnám velük a kapcsolatot. Segíthetnének a tanulni valóban. Gondolkodtam, Mi mindent kérhetnék még?! Telefont semmi képpen sem szerettem volna, hisz az volt, nem volt szükségem rá. Azon is rágódtam, mi lenne ha kérnék egy utazást valahova a családommal együtt, mondjuk Párizsba. Milyen jó lehet már annak a tudatában lenni, hogy ott vagyok. Látni Franciaországot, teljesen máshol lenni és elfeledkezni arról, mi is van most valójában. Mesélték, hogy valaki a delfinekkel úszhatott. Milyen gyönyörű lehet az, ha
Végül, hosszú átrágások, beszélgetések, gondolkodások után döntöttem. Leírtam, egy darab papírra, ahogy kérte, hogy mit szeretnék a Csodalámpától kérni. Györgyi néni épp az ajtóm előtt ment el, mikor megláttam szóltam Anyának, ha legközelebb elmegy itt, akkor hívja be hozzám és odaadom neki a kívánságomat. Végül újra elment az ajtóm előtt, Anya utána szaladt és megkérte, hogy jöjjön be hozzám.
- Szia. Sikerült kitalálni mit szeretnél? - kérdezte mosolyogva, lelkesen.
- Jó napot! Igen sikerült. - mondtam és nyújtottam át a darabja papírt.
Elolvasta, rám nézett és mosolygott.
- Jó választás! Most megyek, holnap beküldöm a kívánságodat.
- Rendben. Köszönöm szépen.
Még el nem aludtam, folyamatosan azon gondolkodtam, hogy jól döntöttem-e ?! Mikor már többször is átgondoltam, megbarátkoztam a gondolattal és azt mondtam: "Igen, jól döntöttem!"
A darabka papírral emlékével aludtam, amin ez a mondat állt :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése