Reggel van. Ma már nem hallom az ételhordós kocsi zörgését, viszont ugyan olyan korán kell kelnem a gyógyszerek miatt. Kinyitom a szemem, most nem hallom a kemoterápiás gépek csipogását és a kicsi babák sírását sem. Nagyon furcsa. Újra itthon vagyok. Már három és fél hónapja nem voltam itthon, olyan mintha most költöztem volna haza. Anya felkelt, majd kimegyek enni valamit, hogy gyógyszer felszívódhasson. Csörög a telefonom, Mama az. Eljön ma, hogy tudjunk beszélgetni és szokás szerint mindig hoz valamit. Olyan kis aranyos. Délelőtt nagyrészt Martinnal voltam. Próbáltam nem arra gondolni, hogy holnap vissza kell mennem sajnos. Ha minden rendben lesz, akkor pedig visszajöhetek. Várom már a gyógyulást, akkor minden más lesz majd, ahogy Eszter és Réka is mondta: "Majd csak pörög az idő, és minden olyan gyorsan el fog telni. Beindul az élet". Na igen, én már ezt várom a legjobban. Megreggeliztem, de most pirítóst ettem, hisz a kórházban ilyet nem lehetett enni. Otthoni pirítós, annyira jól esett. Furcsa, hogy egy pirítós ennyire az otthon "ízét" adja. Megebédeltünk, újra az itthoni kaja. Valami csodálatos érzés. Délután mama eljött, hozott mogyorót, amit nekem sokat kellett ennem, az a legjobb, hogy imádom is amellett, hogy KELL enni. Kaptam még céklalevet, mert általában az sokkal jobb vérképet mutatott, ha előtte való nap megittam pár pohárral, igaz ez már nem a kedvencem, de ha ettől jobb lesz hát legyen. Sokat beszélgettünk, erről is meg arról is, aztán elment Mama haza Papához. Papám azért nem tudott eljönni, mert ő igazából nem szokott otthonról sehova sem menni, nem azért mert nincs kedve, hanem mert nem bír. Szinte a lábát sem tudja megemelni normálisan, csak csoszog sajnos. Ha például születésnapom is volt, akkor elmentünk értük kocsival és elhoztuk őket hozzánk. Kifejezni is nagyon nehezen tudja magát, hisz sok évvel ezelőtt volt neki egy agytrombózisa, szegénynek és azóta kicsikét dadog, de meg lehet érteni, és ha megyünk mindig mond valami vicceset és újat. Sajnos Mamának, pedig van egy nagyon csúnya gerincferdülése, ami valószínűleg azért van (ő legalábbis így mondta nekem), mert felmászott gyerekkorában egy kerítésre, hogy a túloldalra jusson, de sajnos nagyon esett, amikor visszazuhant. Talán ez miatt lehet.
Mikor elment Mama, haza Papához, én gyorsan lezuhanyoztam, mivel beesteledett azalatt az idő alatt míg Mama itt volt. Megvacsoráztam, bevettem a esti adag gyógyszerem, aztán annyira elfáradtam, hogy elálmosodtam, és ismét a Macimmal aludtam el. Hol indulunk vissza Pestre, megint kapom a kemoterápiát, és jövünk újra haza, feltéve, ha az orvos hazaenged. Jó volt itthon. Dupla vagy tripla annyi energiával megyek holnap vissza mint mikor hazajöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése