Sikertelen lumbálás

Már negyedik hónapja járunk vissza kontrollra, hol Apával, hol Kereszt Apával és hol nevelő apummal Robival. Ma van az a nap melyen az utolsó lumbálást kapom meg. Remélem minden a legnagyobb rendben van. Nyolc óra. Leveszik a vért, majd várunk a folyosón és szólnak, hogy mehetek a szobába le rakni a cuccaimat. Bemegyek, nincs senki a szobában. Várom, hogy bejöjjenek hozzám és bekenjék a hátam. Ma sok kisgyerek vár lumbálásra, és az osztály is tele van szinte. Egyedül ebben a szobában nincs senki. Kimegyek, járok eggyet a folyosón és ahogy vissza megyek már a nővér a szobában. Anya kiment, gondolom kávézik. Kéri a nővér, hogy fordítsak hátat és bekeni a hátam, majd szól, hogy mikor mehetek. Jó nagy területen keni be. Kimegy és várok. Nem igazán tudok mozogni, feküdni meg még annál inkább sem, mert akkor elkenem a krémet és nem érzéstelenítené el. Anya és Robi előttem ülnek, beszélgetünk. 
- Regina, gyere. - szólnak nekem.
- Megyek. - válaszolom.
Tíz óra van, elég korán behívnak. Bemegyek a kezelőbe, kéri a doki, hogy üljek le. Felhúzza a hátamon a pólót leszedi a tapaszt és a krémet. Majd jól lefertőtleníti. Kéri, hogy domborítsak, mint minden lumbálásnál. Teszem amit mond, majd beszúrja a tűt. Telnek a másodpercek, de semmi. Kihúzza. 
- Megpróbálom még egyszer. - mondja.
Nem válaszolok. Újra próbálja, de megint semmi. Kéri a nővéreket, hogy hívják be a Marosi doktornőt, mert Zombori doktornő nem dolgozik ma. Megérkezik, köszön kéri, ő is a követelményeket. Beszúrja megint, de ismét nem sikerül. 
- Már nagyon fáj. - szólok nehezen a szorongástól.
- Rendben. Abbahagyjuk. Eltoljuk két héttel későbbre. - szól Péter doktor.
- Rendben. - mondom.
Beragasztja a tű nyomokat, majd átülök a segítségükkel a tolószékbe, és visszatolnak. Kórtermemnél vagyunk, átülök az ágyamra és eldőlök. Figyelmeztet, hogy ugyan így két órát vízszintben kell feküdnöm. 
Letelt két óra. Felülök, hozzák az ebédet. Eszem a levesből, de a másodikat már nem bírom megenni. Fáj a hátam, sajnálom hogy nem sikerült. Azt hittem ez lesz a vége. A következő sikerülni fog! Sikerülnie kell. Az orvosom felírta a gyógyszereim, hogy ki tudjuk váltani őket. Összepakolunk, majd Anya és Robi segítenek a kocsihoz vinni a cuccokat. Elköszönünk mindenkitől, kimegyünk az ajtón majd beszállunk a kocsiba és elindulunk. Otthon megfürdök, már ahogy a ragasztótól tudok és másnap anya leveszi a ragasztót. Három igencsak csúnya kis pontocska van alatta. Az egyik, amelyik távolabb van mint a másik kettő még be is van lilulva sajnos. Egy kis időbe telik még begyógyul, de már nincs sok hátra. Nemsokára itt a cél.