Sárréti Pegazus Lovarda és Vendégház (1.nap)

Éjszaka meglepően elég jól aludtam, mert ha megyek valahová mindig nyugtalan vagyok. Hajlandó vagyok többször is felkelni. Még előző este összeszedtük Anyával amit majd vinnem kell és csak azokat hagytam ki ami még reggelre kell, mint például a fogkefe/fésű. Én, mint a "terülj-terülj asztalkám", úgy pakoltam ki a cuccokat az ágyra amik majd kellenek.

Reggel korán keltem, elvégeztem a teendőimet és bepakoltam még ami kell. Mikor kész lettem Apu várt a kapuban, felvettem a csomagjaim és felpakoltam a kocsi csomagtartóját. A maradék cuccot, Anya hozta utánam. Elköszöntem tőle, beültem a kocsiba és Apuval Pestig meg sem álltunk. Már majdnem a Nyugatinál járunk, mikor csörög a telefonom. Anya hív, hogy oda értünk-e már. Aggódik, hogy időben ott legyek. Anyukák... mi lenne velünk nélkülük?!
Itt vagyunk. Még soha nem voltam a Nyugatiba, úgyhogy ez most újdonság lesz. Leparkoltunk egy sarokkal arrébb, mert fentebb már nem biztos, hogy lesz parkolóhely, elsétálni meg elbírunk odáig. Felpakoltuk a hátunkat a cuccaimmal. Még be nem értünk, Apa azon viccelődött, hogy mi lehet a táskámban tégla?! Mikor beértünk, figyelő szemekkel néztem, vajon hol lehet a kis csapat akikkel majd utazom. Mikor megpillantottam őket, szóltam Apunak és odamentünk. Bea és Viki mosolyogva néztek és üdvözöltek engem. Kaptunk két lapot amit kitöltöttünk, majd visszaadtuk. Egész nagy csapatot alkottunk a Nyugati órája alatt. Mindenki nagyon izgatott volt már. Voltak kicsik és nagyok és még nagyobbak és persze a négy felnőtt akik közül csak hárman utaztak velünk vonattal és kettőt ismertem mindaddig. Bea és Viki akik a kórház nővérei. Zoli, aki az elején még Zoli bácsi majd Zoli bá aztán már csak Zoli maradt. Később az is kiderült hogy Arnold Schwarzenegger hasonmása, így már a legvégén csak Schwarzenegger volt a számomra. Idő van, a vonat 8:20-kor indul. Aputól elköszöntem, majd megindultunk a vonat felé. A vonatnál mindenki elköszönt az szülőjétől és felszálltunk a vonatra. A cuccom annyira nehéz volt, hogy egy lány segített felrakni a vonatra, akit addig nem ismertem. Ő Juci volt. Mindenki leült a helyére, én Viki mellé ültem szembe velünk Johanna és a testvére, aki elkísérte Antónia.

Ahogy leültünk Johi megterített magának és falatozott is. Mikor befejezte, elővette az UNO kártyáját és játszottuk egy keveset, majd Vikivel mi is megreggeliztünk. Nagyon szép volt a táj az úton végig. 10:30-ra Püspökladányba érkeztünk, leszálltunk a vonatról és onnan egy kisbusz vitt minket a Lovardába és egyben a szálláshelyünkre is. 

Mikor mindenki kiszállt felvettük a csomagjainkat, Bea kiosztotta a szobákat és lepakolhattunk. Én két lánnyal kaptam egy szobát az emeletem amiben volt három ágy két szekrény és pár növény. Az utolsó ágy mellett egy jó nagy ablak volt, mellette egy üveges ajtó ami egy hosszú teraszra nyílt.

  

  


















A szobánkkal szemben volt egy ajtó amiben volt balra egy jacuzzi, jobbra szauna beljebb pedig egy zuhanyzó és egy mosdó. Mikor benéztem csak ámultam annyira tiszta volt minden és nagyon szép. 

A szoba mellett a nappali volt, ahol egy kanapé, számítógép és ezzel szemben a TV volt, majd mellette az ajtók és jobbra a lépcső. Lent pedig a konyha, az ebédlő, pár szobával.

Mikor mindenki nagyjából lapakolt, lementünk a konyhába felvette mindenki a cipőjét és kint várt ránk a lovaskocsi. Alig vártam, hogy felüljünk rá mert még sosem ültem rajta. Sem itt sem máshol. Lovakat felszerelték és odavezették a lovaskocsi elé. Míg ez zajlott, körbementünk az udvarban és megcsodáltok a gyönyörűbbnél gyönyörűbb lovakat.

Mikor elindultunk, bejártuk a várost. Egy zöld füves dombos részen nagyon gyorsan mentünk le és fel a dombokon. Nagyon féltem fent, de gondoltam, hogy nem lehet semmi bajunk hisz akkor nem mentünk volna ilyen gyorsan. Jól éreztem magam nagyon és egy hihetetlen élmény volt. Egy álmom vált valóra.

Mikor visszaértünk, a lovakat elvezették a helyükre, mi pedig bementünk az ebédlőbe és már várt minket a megterített asztal. Mindenki kiválasztotta a magának megfelelő helyet és a tábor minden nap étkezésénél ott ültünk, ahol az első nap. Az volt a mi "saját" helyünk.

Ebéd után mindenki elvonult egy kis csendes pihenőre. Volt aki társasozott, aludt, beszélgetett vagy egyszerűen csak lepihent. Sokan beültek a számítógép elé és azon játszottak vagy zenét hallgattak. Mi Vikivel TV-t néztünk. 

A csendes pihenő után, a nap következő programja a jacuzzizás volt. Mindenki alig várta, hogy beleüljön és lubickolhasson egy kicsit. Volt aki nem ment bele. Aki akart, még a többiek fürödnek, addig szembe beülhettek a szaunába. Én és Viki kintről néztük őket, ahogy lubickolnak és izzadnak.

Ez után, egy kis ismerkedős játékkal folytattuk a napot. A teraszon ültünk le a székekre egy nagy körben. Mindenkinek az volt a feladata, hogy kitaláljon egy rá jellemző dolgot, hogy a többiek könnyebben megjegyezzék. Mikor még Bea szólt nekem, hogy lesz ez a tábor elmondta azt is, hogy gondolkozzak ilyen neven, de Ő megelőzött engem, így a nevem "Regi a regélő" lett. Először nem is értettem mire céloz, de aztán rájöttem, hogy amire a legbüszkébb vagyok arra, hogy blogot írok. Nagyon aranyos kis névnek hangzott, így ezt tartottam meg magamnak. Mikor mindenki kitalálta és elmondta a saját nevét és a jellemzőt magára, mindenkinek vissza kellett mondania a másik nevét. Több-kevesebb sikerrel sikerült is. Ez után, még amit Bea kitalált volt egy pár játék, ezek is tetszettek mindenkinek.

 Mikor kint már lehűlt a levegő és a nyertes csapat megkapta jutalmát (akik között én is benne voltam), bementünk a házba. Felhívtam Anyát, hogy mik történtek eddig, majd elköszöntem tőle és megvacsoráztam a többiekkel. A nap végén pihenés képpen mindenki azt csinált amit szeretett volna. Mikor már aludni kellett, mindenki megfürdött és elvonult a saját kis szobájába. 

Katával, egy még mindig kezelést kapó lánnyal aludtam egy szobában. Egy másik lány aki még velünk volt, Ő hazament sajnos. Mikor már ágyban voltunk bejött Viki, Bea, Zoli és Viktor jó éjszakát kívánni nekünk. Viktort aznap ismertem meg először (ahogy Zolit is). Viktor, a Heim Pál kórházban gyermekrohamkocsi ápolója és altató asszisztense. Ez a nap nagyon jól telt, elég korán el is aludtam annyira elfáradtam.