Parókavétel

Reggel van. Minden rendben. Örülök, hogy a lábam továbbra is rendben van. Megreggeliztem és eszembe jutott, hogy ma megint kocsikázunk egyet. Ma lesz meg a parókám. Alig vártam már, hogy legyen egy sajátom. Elintéztem a fogmosást aztán jött a doki.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt! Hogy vagy? - kérdezte.
- Köszönöm, jól. 
- Akkor jó. Valami panasz? - érdeklődött.
- Nincs, jól érzem magam. - feleltem.
- A lábad, hogy van?
- Köszönöm jól, nem fáj csak ha megerőltetem. - mondtam.
- Rendben. Helyre fog jönni! - mosolygott.
Vissza mosolyogtam aztán megvizsgált. Megmérte a vérnyomásom. Jónak találta, aztán meghallgatta a szívemet is, mikor végzett kiment, az ajtóból még visszafordult.
- Vigyázz magadra, aztán szép hajat válassz! Siess majd vissza, mert délután kapod a kemoterápiát, minnél előbb lemenjen. - mondta kedvesen.
- Úgy lesz! - mondtam.
Jött Györgyi néni, és mondta, hogy kinn vár minket. Indulhatunk is. Anya kitolt a toló székkel. Elbicegtem a kocsiig, Anyába karolva mankó nélkül. Elindultunk. Újra láttam a kinti havat, a házakat, a különböző bevásárló központokat. 
- De jó lenne bemenni. - gondoltam.
Visszagondoltam, hogy én ezért jöttem fel Pestre! Vásárolni. Azta is itt vagyok, csak épp nem vásárolgatok. Várom a gyógyulást.
Megérkeztünk. Kiszálltam az autóbál Anyába karoltam, és mielőtt még bementünk volna az üzletbe Anya elszívott egy cigit Györgyi néni pedig leparkolt. Megláttam a kirakatban egy kintről szép (benntről már másképp vélekedtem), parókát ami szőke volt (kintről).  Mikor visszajött, és Anya is végzett bementünk. Ott már vörösnek látszott ami hasonlított a kutyám, Pamacs szőréhez. Egész vicces volt.
- Jó napot! - köszüntünk egyszerre. 
- Jó napot! Segíthetek? - kérdezte a hölgy.
- Igen, köszönjük. A lányom szeretne egy szőke parókát. - mondta Anya.
- Jó hosszút. - szóltam mosolyogva.
- Rendben. Megoldhatjuk. Igazi hajat, vagy műhajat szeretnél? 
- Melyik a jobb? 
- Hát igazából, nem nagyon különbözik, mert egy mű is ki tud nézni úgy, mint egy igazi. Próbáljunk fel párat, aztán majd eldöntöd.
- Rendben.
Leültem egy székre, előttem jó nagy tükörrel. Levettem a fejemről a kendőt és hozott is egy pár parókat. Felpróbálgattam, aztén jött "A" paróka. A fejemre került és ez tetszett nekem. Anya azt mondta, maradjon ez, és mindenkinek tetszett. Nekem a legjobban. Odamentünk a pultoz, becsomagolta elmagyarázta a hölgy, hogy kell mostni, kaptam hozzá sampont hajvégápolót. Külön vésűt ami kifejezetten paróka fésű volt. Kaptam egy ajándék kendőt is. Ennek nagyon örültem. Ebben mentem vissza a kórházba. Györgyi néni odanyújtotta a pénzt és mikor lerendezték, kimentünk.
- Köszönjük, Viszlát!
- Szívesen, Viszlát!
Nagyon mosollyal szálltam be a kocsiba. Visszafele is azon tűnődtem , mikor mehetek már ilyen helyekre maszk nélkül. Mikor megérkeztünk, bementem a saját helyemre. Bementem a fürdőbe és rögtön fel is tettem, fésülgettem jobbra-ballra. Megnéztem, hogy állna a legjobban. Néztem a tükörképem, és elsírtam magam. "Közel a cél, és én megcsinálom, mindenki rám lesz büszke!". Ezt mondtam a tükörképemnek. 
- Regina? - szólt egy hang. 
- Itt vagyok. - mondtam.
Rámnézett a nővér és rögtön mosolygott.
- Regina ez Te vagy? Nagyon jól áll. Ügyesen választottál!
- Én. Köszönöm. - elpirultam.
- Hoztam a kemot, gyere felrakjuk. - rendben.
Három óra múlva le is ment a kemo, pittyett, jött a nővér és levette. Lezárta a portom, este 10-ig le se lehetett venni rólam, a parókát. Majdnem fürdék közben is magamon felejtettem. Mikor le kellett vennem alváshoz, akkor furcsa volt, hogy szellőzik a fejem. Imádkoztam Istenhez, és kendőben aludtam el.