Műtét

Elérkezett a nagy nap. Kiveszik a portot és én annyira boldog vagyok. Hat óra van. Elkészülök, mert fél nyolckor indulunk. Apa jön értem. Felöltözöm, megreggelizem, beveszem a mai nap reggeli adag gyógyszerem és megmosom a fogam. Míg ezeket a dolgokat elintézem, telik az idő. Nyolc óra. Még van egy kis időm géphez ülök, látom Béla fenn van, így beszélek vele néhány sort. Mondja, hogy ne izguljak. Minden rendben lesz. Mikor már idő van elköszönök tőle, kikapcsolom a gépet és felveszem a kabátot meg a cipőt. Apu a ház előtt, fogom a csomagokat és berakom a csomagtartóba, majd adok Apának két puszit. Anya kijön a kapun a többi cuccal és berakjuk őket az autóba. Majd beszállunk és meg sem állunk Pestig. Apa nem jön be velünk. A cuccokat elbírjuk, így Anyával beviszem. Lerakjuk a széksorra, majd Anya bejelentkezik tőlem pedig a kezelőben veszik addig a vért. Végül megvizsgál a doki és a szobám számát is megmondja. Egy tizenöt éves lány, és Anyukájához kerülünk be akikkel nagyon jól elbeszélgetünk. A mai napon azt mondták, hogy jön majd egy aneszteziológus, aki megvizsgál. Végül este lett és nem jött senki sem. Az éjszakás nővérekkel nagyon jól elbeszélgettem és még egy szerencse százast is találtam ami most igen csak jól jött.

Reggel van. Korán fenn vagyok, egy korty vízzel bevehetem az egy szem gyógyszeremet. Az aneszteziológus jön megvizsgál és mindent rendben talál. Aláír egy papírt amit Anya már tegnap kitöltött, majd elmegy. Várom Martin, Kereszt Anyát és Kereszt Apát. Megígérték, hogy eljönnek a műtétre és itt lesznek velem. Martin megérkezik ad egy puszit a homlokomra, leül és beszélgetünk. Egy kis idő múlva Dr.Karsza Levente, sebész jön be hozzám megnézni, hogy hol van a portom. Bemutatkozik, megkér, hogy mutassam meg hol helyezkedik el. Meglepődik, mert azt hitte, hogy hickmanom van. Mikor megnézte elmegy. 

Dr. Karsza Levente:

Végül Kereszt szüleim is megjönnek és velük várom a hangot mely a nevemet mondja. Nem sokkal később szólnak is.
- Regi, mehetünk. - szól Vera doktornő.
Felállok, még elmegyek wc-re, hogy később mikor felkelek már ne kelljen. Hozták az "ágyat" amin elvisznek, de én a saját lábamon szeretnék menni. Elsétálok Anyával és még az Onkológiai ajtóbál visszaintek Martinnak, Kereszt Anyának és Kereszt Apának. Átmegyünk a folyosón, majd be a sebészeti osztályra. Aztán a műtőbe. Az ajtó előtt adok Anyának két puszit, odaadom neki a pulcsim és bemegyek. Köszönök, teljesen át van alakítva az egész "szoba". Balra fordulok, kérik, hogy vegyem le a cipőm. Felülök az asztalra és megkérdezem, hogy a portot majd elkérhetem e, de közlik, hogy nem mert ez veszélyes hulladék. Elfekszem.
- Melyik oldalon van a portod?. - kérdezi egy kedves hölgy.
- A bal. - mondom.
- Rendben akkor kérem a jobb kezed. - mondja.
Odanyújtom, lefertőtleníti a kézfejem majd letörli.
- Kis szúrást fogsz érezni, ne haragudj. - figyelmeztet.
- Rendben. - mondja.
Egy másik hölgy, kérdezi, hogy mik voltam velem a kezelés alatt. Míg ezt megbeszéljük kicsit telik az idő, majd újra a másik hölgy szól.
- Most egy kis bódítót kapsz. - szólt.
Mikor beadja érzem, hogy szédülök, már kevésbe hallom a hangokat, de még oda tudok figyelni. 
- Most pedig az altató. Majd szólj ha elaludtál. - mondja az aneszteziológus.
Ezen még elmosolyodok. Nem álmodok semmiről, egyszerűen csak alszom. Minden rendben fog menni.
- Kapaszkodj. - szólnak nekem.
Majd felemelnek, átraknak az ágyra és alszom tovább. Eltelik egy kis idő, viszket az orrom. Eszembe jut, hogy az altató gáztól viszkethet. Kereszt Anya nevetését hallom. Azon kacag, hogy vakarom az orrom egyfolytában. Mikor már kinyitom a szemem, minden homályos, de felfogom mi van körülöttem. Anya ad egy kis innivalót, amit fekve ihatok egy kis szívószállal mert még nem kelhetek fel. Gyorsan telik az idő. Már kezdek józanodni. 
- Mennünk kell. - szól Martin.
Nyom az arcomra egy puszit, majd sorra Kereszt Anya és Kereszt Apa is. Kimennek az ajtón. 
Mikor már józanabb voltam Anyától kaptam két kis valamit a műtét után. Valami állat félék.

Kezdek már felülni, kimegyek Anya segítségével wc.-re is. Anya nézi a nagy tapaszt az oldalamon és körülötte tiszta fertőtlenítő vagyok. 

Kezd fájni a fejem. El is alszom az ágyban két óra hosszát. Mikor felkelek hányingerem van. Kicsit ülve maradok és jobb lesz. Eszem, mert üres a gyomrom. Mikor már tele vagyok jobb, és nincs hányingerem. Minden rendben lett. Később jön egy fiatal sebész hozzám, aki a nyakamat tapogatja. Azt mondja azt nézi, hogy nem e dagadt fel. Semmit nem lát. Mindent rendben talál. Este, lefekvéskor boldogan alszom el. Annyira jó, hogy már ettől is megszabadultam. Anya azt mondja, hogy a port egy jó "testvérem" volt mert, nem gyulladt be, és jól helyt állt. Másnap tizenegy óra fele indultunk haza Robival. Örülök, hogy ezen is túl vagyok. 
A kórház dolgozói minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy minden rendben menjen a kezelés alatt.