Most Apával vagyunk benn. Várjuk, hogy ismét levegyék a vért és megkapjam a szobám. Most kevesebben vannak mint két héttel ezelőtt. Leveszik a vért és a szobámat is gyorsabban megkapom. A hátam bekeni a nővér ismét, de most érzem, mintha még nagyobb területen kenné. Most már sikerülnie kell. Egy óra elteltével már hallom is a nevem és bemegyek a kezelőbe. Anya hozza utánam a párnát, hogy ismét a hasamhoz rakhassam és domborítva maradjon a hátam, ne hogy beessen. Leülök a székre, anyától elveszem a párnám és már rakom is a helyére. Domborítok, megfogom Anya kezét, az orvos pedig leveszi a ragasztót a hátamról. Érzem, ahogy keni a fertőtlenítővel, majd figyelmeztet, hogy most fog szúrni. Domborítok és várom, hogy szóljon hogy sikerült. Semmi. Nem hallom a hangját. Bosszús vagyok, majd végre megszólal.
- Nem sikerült. Szóljatok Mariannak. - mondja.
Kimegy az egyik nővér, majd halom, hogy hívja Zombori Mariann doktornők aki már jön is. Köszön, leül a hátam mögé, majd ő is fertőtlenít. Jól megnyomkodja ő is a hátam, hogy hova kell szúrni és figyelmeztet. Felnyögök, mert ez most nagyon fájt. Szólnak, hogy eltalálta. Sikerült. Mikor befejezi kihúzza a tűt és leragassza. Megköszönöm neki és boldog vagyok, hogy több lumbálásom nem lesz. Vége. Már csak a fenntartó kezelés maradt. Átülök a tolószékre és az utolsó lumbálásom útján is Péter doktor tol vissza a kórtermemig. Fújja a hajam a szellő és boldog vagyok. Végre valami fújja. Betol az ágyam mellé és lefekszem vízszintbe két órán keresztül. Anyának csörög a telefonja. Felveszem. Egy hölgy hívja akinek a lánya sajnos (Brigi) elhunyt. Sajnos nem bírta a szervezete a kemoterápiát. Elmondta, hogy egy utazást tett lehetővé az egész családnak, Börzsönybe. Meglepődve néztem a plafont miközben vízszintesen, fekve beszéltem vele. Megköszöntem neki elköszöntem tőle, és letettem a telefont. Mikor Anya visszajött neki is elmondtam, amit először nem is akart elhinni, majd másnap felhívta és Ő is megköszönte. Pár perccel később, egy nő és egy férfi állt az ajtómban meg akiktől kaptam egy nagy plüss Mickey egeret aminek nagyon örültem. Pár héttel ezelőtt mondtam, hogy majd szeretnék egyszer egy nagy plüssállatot. Örültem neki.
Mikor már felülhetek eszem a szendvicsből amit Anya csomagolt be az ide és a visszafele útra. Anya még beszél néhány szót a dokival, mikor jön vissza én már felöltözve várom. Felrakom a karomra a táskám és kimegyek a kocsihoz, előtte mindenkitől elköszönök. A kocsinál bepakolok és beülök a hátsó ülésre. Beindul az autó és kiállunk a parkolóból, hazáig meg sem állunk. Végre vége. Csak erre tudok gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése