Már a bolt előtt vagyunk. Kicsit előbb érkeztünk így várunk, míg megjön az eladó. Egy kocsi áll meg előttünk és száll ki egy harmincon felüli férfi az autóból és kinyitja a boltot. Bemegyünk, elmondjuk, hogy valami félreértés történt. A férfi közli, hogy abból a gitárból nincs raktáron több amit én szerettem volna, valószínűleg ezért küldtek másikat, de a hibán orvosoljuk. Kihozott két gitárt az egyik nagyon sötét bordó, a másik fehér színű volt. Robival és Anyuval beszélgettünk, hogy nekik melyik tetszik jobban, de nekik is az tetszett ami nekem. A fehér. Arra a gyönyörű fehérre esett a választásom. A férfi becsomagolta, majd felém nyújtotta a gitárt, és Anya kifizette.
- Gyógyulj meg. - mosolygott.
- Igyekszem, köszönöm szépen. - mondtam.
Köszöntünk, és kimentünk a boltból. Az autóban vettem észre, hogy kaptam hozzá egy ingyen gitártokot, tizenkét pengetőt, hevedert és egy gitárkábelt, amit az erősítőbe csatlakoztathatok. Elképesztő aranyos volt tőle, és nagyon örültem neki.
Gitárom:


Újra a kórházban.Végre a kezelésem végénél tartok és négy napon keresztül kapok minden második héten négy fecskendős kemoterápiát. Ez nem infúzióban van, hanem egy nagy fecskendőben, amit lassan kell benyomni. Ez nem igazán volt hatással rám, de volt olyan gyerek az osztályon, akinek a szervezete inkább ezt nem bírta. A múlthét előtt Anna megkapta az utolsó kezelését. boldog volt. Jó volt látni, hogy boldog. Gyönyörű lány.
Anna:

Teltek a napok. Ahogy kaptam a "kis" kezeléseket, mindig csak arra gondoltam, hogy minden egyes kemoterápiával minden egyes cseppen közelebb vagyok a cél felé. A cél a gyógyulás és az egészség. Fel le járkálhatok a folyosón, mert nagyon nagyon jól vagyok Evire én vigyázok még Erika az anyukája és Anya kimennek cigizni. Mindig minden hova együtt járkáltak. Úgy beszélnek egymással mintha már rég jó barátnők lennének.Talán ez is egy ok arra, hogy miért vagyok éppen most éppen ebben a kórházban beteg. Talán azért, hogy ilyen embereket ismerhessek meg. Ma Anna is bejött aki már végzett a kezelésekkel és épp beköszönt az ajtóm előtt állva. Nem jön közelebb, a száján maszk és azt mondja, hogy kicsit meg van fázva, így nem hozza be nekem a bacikat. Nagyon aranyos és intelligens lány. Jó volt látni, nagyon nő már a haja.
Telnek a napok és végre az is eljön amelyiket nagyon várom. A szteroidokat már nem kell szednem többet, és ez könnyíti a minden napjaimat.
- Regi, gyere a kezelőbe. - szólnak.
- Rendben megyek. - mosolygok.
Kimegyek és felfekszem a kezelő asztalra.
- Ez az utolsó igaz? - mosolyog a főnővér, Kati néni.
- Igen, ez az utolsó. - válaszolok.
Örül neki. Még ő előkészíti a portomat, hogy beadhassa a legutolsó adagomat, addig én szemezek a gyógyszeremmel. Ez az utolsó. Hihetetlen min keresztül nem mentem és végre itt van. A legutolsó.
Fel emeli a gyógyszert és be adja nekem. Végzett.
Eltelt két óra, és vissza megyek a kezelőbe, hogy kihúzhassák a tűt. Megint felfekszem. Heparinnal zárja le.
- Két hónaponta kell bemosni. - figyelmeztet.
- Rendben, figyelek rá. - mosolygok.
Végez, majd elköszönök, mert megyek haza. Megbeszéljük a kezelőorvossal, hogy két hetente kell jönnöm kontrollra és minden második héten fognak lumbálni. Ez négy lumbálást jelent és teljesen vége a kezelésnek.
Most kezdődik a fenntartó kezelés, ami a gyógyszeres kezelést jelenti. Ezt valószínűleg November 29.-éig kell szednem, mivel akkor kezdődött ez az egész.
Nagyon köszönök mindenkinek, és kimegyünk a parkolóba. Alig várom, hogy otthon lehessek. Annyira jó lesz nem csak egy-két napot otthon lenni, hanem heteket. Boldog vagyok.
Ma este Anyávál aludtam, a biztosság kedvéért és hál' Istennek minden rendben volt. Még a hányingerem is elmúlt. Minden rendben lesz! Rendben kell lennie!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése