- Jó lett a labor eredményed. Haza mehetsz. Ha bármi baj van, azonnal jönni kell. - mondta.
- Rendben köszönjük szépen. - mondta Anya.
- Vigyázz magadra! - mondta.
- Vigyázok, nagyon. - mosolyogtam.
Elmentem a kezelőbe, lezárták a portom heparinnal, majd kihúzták és leragasztották, aminek 24 óráig rajta kell, hogy legyen. Magyarul másnap ilyenkor vehetem csak le. Mondjuk én mindig másnap, fürdés közben szoktam. Megfogtam a kabátom, magamra vettem. Felkaptam a táskám és a szatyrokat, köszöntem egy nagyot és kisétáltam az ajtón.
- Viszlát! - köszöntem el mindenkitől.
- Szia Regi! - köszönt mindenki nekem.
Kiértünk a kocsiba,rögtön be is szálltam. Megvártam még Robi bepakol és Anya pedig elszívja a cigiét. Alig vártam már, hogy beüljenek és elinduljunk. Mikor végre beültek, beindult a kocsi aztán kigurultunk a parkolóból. Beraktam a fülhallgatót a fülembe és végig csak arra gondoltam, hogy November 29.-e óta nem voltam Turán, ahol lakom. Nem voltam otthon. Furcsa ezt kimondani, gondolni de ez így van, sajnos. Végigmentünk Pesten. Mikor már Gödöllőnél voltunk, éreztem,hogy egyre közeledünk. Később már azt láttam a táblán, hogy Bag. Ekkor csörgött a telefonom. Martin volt az. Kérdezte, hogy elindultunk-e már. Mondtam neki, hogy igen, de még megyünk Mamámat és Papámat meglátogatni.
Ismerős a hely.
- Végre itthon. - haladtunk el a "Tura" feliratú tábla mellett.
Láttam Anyán és Robin is, hogy mosolyognak, de nem szóltak semmit. Megállt a kocsi. Látom Mamámék házát, már alig várom,hogy bemenjek. Kiszálltunk a kocsiból. Mama már a teraszon állt, köszönt. Adtam neki két puszit, megölelgettem és elkezdett pityeregni, annyira örült. Felmentem a teraszra, és Papa ott állt az ajtóban. Odamentem adtam neki is két puszit, majd őt is megöleltem és ő is pityergett. Majd beljebb mentünk, leültünk beszélgettünk egy kicsit, majd Papa megszólalt.
- Gyönyörű vagy! - sírta el magát.
- Aranyos vagy, köszönöm. - mosolyogtam.
Mama és Papa:
Megölelgettem megint, mind a kettőjüket, kicsit pityeregtünk mindannyian, de már olyan jó volt itthon lenni. Egy - Két óra elteltével, elköszöntünk egymástól , beszálltunk az autóba és elindultunk hazafele. Ismét megállt az autó, Anya kinyitotta a kaput. Mikor Robi beállt a kocsival, én pedig kiszálltam belőle a kutyánk Liza kezdett el ugrálni rám. Megismert, gondolom hiányozhattam neki.
Liza:
Beléptem az ajtón, és a barátom kishúga, Vivien (10 éves) rohamozott meg a nagy öleléseivel. Annyira hiányzott már ő is, vártam, hogy újra láthassak mindenkit. Ajándékul, pedig kaptam tőle egy gyönyörű nyakláncot. Annyira édes volt.
Vivien:
Barátom öccse, Dániel (17 éves) is egy nap sokszor megkérdezte, hogy hogy vagy? Ő nem mindig nyílt meg előttem annyira, bár Ő mindenkivel ilyen volt, és a mai napig is ilyen. Nem mindig mutatja azt, ha valaki iránt is érdeklődik. Nem tudom ez miért van így. Bár mindig jól kijöttünk, de amióta nem láttam, nagyon megváltozott, (belsőleg) meglepően jó irányba, aminek nagyon örülök.
Dani:
Mikor az ajtóból beljebb jöttem és levettem a cipőm, már lehetett érezni a frissen sült süti illatát. Láttam, hogy a konyha ajtó csukva, így csak Martin lehet bent. Úgy tettünk mindannyian mintha nem vettük volna észre, hogy bármi is készül a konyhában. Végül kinyílt az ajtó, és Ő lépett ki mögüle. Már rég láttam, nagyon lefogyott. Az első benyomás talán ez lehetett. Biztos voltam benne, hogy a sok ideg miatt van ez, mert nem csak én hanem az Anyukája Szilvi is hasonló betegségben "szenved" mint én. Közelebb jött, majd megölelt, nekem meg már mikor megláttam potyogtak a könnyeim. Hihetetlen érzés volt az, hogy végre megölelhetem és vele lehetek. Lehet, hogy csak három napig, de utána még sokszor jövök haza, majd végre gyógyultan is itthon lehetek.
A barátom Martin :
Egy olyan ember, akire míg élek felnézek. Csodálatos ember, és megtette azt, amit nem sok fiú/férfi tenne meg. Velem maradt akkor is mikor amikor a külsőm nem éppen olyan volt amilyennek kellett volna lennie, de Őt ez nem zavarta és ez volt benne a legjobb. Ami még a legédesebb dolog volt mindig amikor így hívott : " Te vagy az én pici vízcseppem és a pici kókuszdzsolóm! " Imádtam mikor ezt mondta nekem! Ő egy remek ember, ha olvasod akkor tudd, hogy nagyon nagyon Szeretlek és Köszönöm, hogy vagy nekem!
Mikor átöltöztem, már kint volt az asztalon a süti, amit nekem sütött azért, mert hazajöttem. Annyira boldog voltam. Apró meglepetések, de ez nekem a világ legnagyobb ajándéka. Este megfürödtem és megvacsoráztunk mikor, ez a meglepetés vár az ágyon. Ma este a saját ágyamban a Szerelmemtől kapott macimmal aludtam el.
Köszönöm, Martin! ♥ :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése