Újabb baj ?!

Kilenc óra van. Megtörtént a napi ellenőrzés, csak  kezelőorvosom nincs bent. Elvileg jövőhéten már jön. Ma megyek a tüdőröntgenre. Nagyon kíváncsi vagyok. Ma délben kell utoljára használnom a ventolint, helyette inhalátort kapok amit 1 hétig kell használnom.

Inhalátor gép:

 

10 óra van. Még mindig várom, hogy szólítsanak. Már nagyon kíváncsi vagyok.
- Regina, gyere megyünk a röntgenre. - szólt a nővér.
- Rendben. - mondtam.
Anya segítségével átültem a tolókocsiba és eltolta a röntgenszoba ajtajába. Bekopogtunk, nyílt az ajtó és bementünk. Megkérték, hogy vegyem le a pólót és álljak fel arra a "lépcsőre", emelkedőre és a mellkasom nyomjam oda ahhoz a fehér "fémes" hideg valamihez, amíg nem szólnak, hogy rendben van. Teljesítettem a kérést, egy-két másodpercig, majd szóltak is, hogy lemehetek. A nővér és anya odasietett aztán segítettek visszaülni a tolókocsiba és felvenni a pólóm.
- Az eredmény nemsokára kész lesz. Felküldjük az eredményt. - szólt a röntgenes nő.
- Rendben. Köszönjük, Viszlát! - mondta Anya.
- Viszlát. - köszöntek vissza.
Kitolt a nővér az ajtón, és mentünk vissza a kórterembe. Egy kis segítséggel visszafeküdtem az ágyra, és vártam az eredményt.
Jött az ebéd, még mindig nincs semmi eredmény. Aztán mikor meg volt a nővérek és az orvosok minden napi kettő órakor kezdődő, húsz perces vagy fél órás megbeszélése a kezelőben, kijöttek és hozta a Dr. Nő a papírom az eredményemmel a kezében. Láttam az arcán, hogy nem jó hírrel jött, alig vártam már, hogy megszólaljon.
- Jó napot! - köszönt.
- Jó napot! - köszöntünk vissza.
- Nos, Reginek nem lett túl jó a röntgen felvétele mert, találtak neki egy kisebb lyukat a tüdejében. Használja szépen az inhaláló gépet és egy hét múlva, újra röntgent csinálunk neki. - mondta.
Nem bírtunk nagyon megszólalni Anyával így csak megköszöntük, megnéztük a röntgen felvételt elmondta, hogy ne ijedjünk meg, el fog múlni és elköszöntünk a Dr. Nőtől. A nap további része, kicsit szomorkásan telt, de nagyon bírtunk abban, hogy minden rendben lesz. Este bekapcsoltam egy kicsit a nootbook-ot (amit nem szerettem mert, kicsit és sose láttam rendesen mit írok, mellé pedig nagyon lassú is volt), hogy beszélgethessek a barátommal és kereszt anyukámmal. Mikor már lefekvéshez készülődtem, keresztanya mondta, hogy majd bemutat valakinek, ha majd kimehetek a kórházból, és majd szeretne rólam neki képet készíteni, amibe nem akartam beleegyezni, mert nem szívesen fényképezkedtem, de hogyha ennyire szeretné hát legyen. Este megfürödtem, és gondolkodva az egész napon aludtam el.