Reggel. Felkelek, izgulok mi lesz ma. Megreggelizem, felöltözök, felteszem a parókát és ismét olyan mintha nem történt volna semmi, mintha mindig is lett volna hajam. Furcsa érzés, de sietek mert a kocsi már a ház előtt áll. Keresztanya megjött. Felveszem a kabátomat adok Anyának két puszit, majd kimegyek az ajtón és beszállok a kocsiba. Keresztanya ott várt, adtam neki is két puszit és elindultunk. Útközben beszélgettünk, de én nem igazán tudtam figyelni. Végig úgy éreztem mintha egy olyan valakihez mennék aki nagyon kötődik hozzám, hiányzik, rég nem láttam volna és alig várom, hogy újra láthassam. Érdekes érzés volt de alig vártam már, hogy odaérjünk.
Bag....
Elmentünk a tábla mellett, tehát már nem lehetünk messze. Fordult a kocsi két - három kanyarban is, végül megállt. Tehát megérkeztünk, melyik lehet az a ház !?
- Itt vagyunk. - mondta keresztanya.
Nem feleltem az izgatottságtól, de már nem remegtem annyira.
Lezártuk a kocsit, lehalkítottam a telefonom, aztán a kapu elé álltunk. Gyönyörű ház. Nyílik a kapu, keresztanya nyitja, beljebb megyünk, majd visszazárja. Közeledünk az ajtóhoz, de előbb nyitódik, még mielőtt oda nyúlhatnék.
- Sziasztok! - köszönt egy igazán mosolygós férfi akiből csak áradt az energia.
- Szia. - köszönt Keresztanya.
- Jó napot! - mondtam én annak az energiabomba embernek, aki előttem állt.
Hihetetlen volt. Pont úgy képzeltem el, ahogy ott előttem állt, pedig semmi személyleírást nem kaptam se akkor, se az utóbbi időben.
Beljebb léptünk, majd megkért minket, hogy a cipőket hagyjuk az ajtó mellett és várjunk egy kicsit, majd bement bal oldalon található függöny mögé. Halk beszélgetést lehetett hallani, tehát nem lehetett egyedül. Kis várakozás után kijött Ő és egy vele egykorú, vagy egy kicsit idősebb férfi, aki el is köszönt és kiment az ajtón. Mikor az idősebb férfi elment, mi mentünk a függöny mögé. A függöny túloldalán érezni lehetett a füstölő illatát, és elképesztően nagy volt a csend. Már akkor mikor a bejárati ajtón beléptünk. Már akkor érezni lehetett. Megkért, hogy várjunk egy kicsit mindjárt jön. Bemutatott Keresztanya neki, mire Ő egy nagyon meglepő választ adott.
- Hisz mi már ismerjük egymást! - mosolygott.
Meglepő mondom tényleg ezt éreztem. A kanapén ültem, levettem a kabátom és leterítettem Keresztanya mellé. Megkért, hogy álljak fel és feküdjek fel az ágyra. Kényelmesen elhelyezkedtem és megkért, hogy ne kulcsoljam össze a kezem és a gyűrűmet is vegyem le. Egy teljes órán át a kezét hol a homlokomon, hol a mellkasomon és hol a hasamon tartotta. Ebben az egy órában azt hittem majd elalszom. A melegség úgy áradt szét a testemben. Olyan volt minthogyha varázsolt volna. Közben megkérdezte mit érzék, mire és azt mondtam, hogy finom meleget. Erre Ő viccesen ezt mondta:
- Á, az csak a radiátor. - a hangjából hallva biztosan mosolygott.
Én pedig visszamosolyogtam. Mikor végzett csak egy mondatot mondott.
- Kedves egészségedre!
- Köszönöm. - válaszoltam.
Hihetetlenül éreztem magam mikor kinyitottam a szemem. Olyan volt mintha nem is a saját bőrömben lennék. Én voltam a saját Napom annyira meleg volt mindenem. Mikor végzett, alig akartam hazamenni, de egy hosszú ölelést adott nekem és Keresztanyának is. Nem akármilyen ölelést. Hihetetlen volt. Én még ilyen csodálatos emberrel nem találkoztam. Elköszöntünk, felvettem a cipőmet és kimentünk az ajtón. Kikísért minket, megköszöntem még egyszer amit értem tett.
Hazafelé végig erről beszélgettünk, annyira jól voltam, hogy igaz maszkban de erőt vettem magamon, hogy bemenjek a CBA-ba is Keresztanyával.
Bent a CBA dolgozói mosolyogva néztek rám, és elmondták, hogy mennyit sírt miattam az én drága Egyetlen Keresztanyukám. Megölelgettem, de most is láttam, hogy könnybe lábadt a szeme és inkább gyorsan témát váltottam, majd fizettünk és kimentünk az ajtón. Otthon elmondtam mi minden történt velem ott, és itthon sem akartál elhinni, hogy mi ez az egész. Akárkit öleltem meg itthon, elképesztő melegség áradt belőlem. Életem egyik legjobb napja volt a mai. Köszönöm Pali! <3
/Nem mindenki fogja megérteni, hogy mi is történt velem aznap ha ezt elolvasták. Igazából én sem értem, de azt tudom, hogy akkor az életem, nagyon megváltozott. Ha Ő nem lett volna, talán már én sem lennék! Nem mindig a gyógyszerek kelletek a gyógyuláshoz. A szeretet mindennél többet ér! /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése