Következő két nap

Másnap reggel nagyon sok orvos jött hozzám, megvizsgálni. Anya jött ahogy megígérte este, aminek nagyon örültem de nem lehetett sokáig bent. Segített ennem,innom mert még ehhez is erőtlen voltam. Anya elmesélte, hogy a kemoterápiát le kell állítani és ha rendbe jövök, jobban leszek akkor folytathatjuk amit elkezdtünk. Nem tudtam sokat beszélni nagyon erőtlen voltam. A bal oldali picike TV sem érdekelt, túl magas és kicsi is volt, és egyáltalán nem érdekelt semmi, csak az, hogy mielőbb ki kell innen jutnom vissza ahol a kemoterápiát kaptam, és meggyógyulnom. Tudtam, hogy ugyan abban a kórházban vagyok de mégsem ugyan azon az osztályon. Ez a nap is nagyon lassan telt, bár többször is elaludtam, és felriadtam. Este pedig néha aludni sem tudtam. Ez volt a 2. napom. Bár a 3. sem volt jobb. Bejöttek hozzám azok a nővérek akik a kemót adtak nekem. A kezelőorvosom is meglátogatott. És az ottani pszichológus. Örültem és jó volt, de sajnos nem volt erőm beszélgetni. Egyre gyengébbnek éreztem magam. Este sokszor felkeltem azért mert lezsibbadt a bal vagy a jobb karom teljesen. Volt mikor olyan fájdalom jött a lábamba mintha egy rozsdás szöget ütöttek volna bele a sarkamba. Aztán kaptam egy nagyon erős fájdalomcsillapítót ami elmulasztotta. Az esték teltek a legrosszabban.