Tolószék

Mikor már jobban lettem, a lábamon és a karomon kívül lassan a szteroidos korszak vége fele értünk, de kialakultak közben nagyon csúnya striák is a hasamon és a jobb felkarom egyik oldalán. Nem örültem neki persze mert mikor szedtem a szteroidokat a stria növekedett és viszketett, néha fájt is. A bal oldali csípőmnél pedig ki is fakadt amit minden nap kezelni kellett betadinnal, krémmel és lekötni. Aztán ez is kezdett helyre jönni mikor leállították a szteroidot, ami kifakadt be is gyógyult. 
A szilveszterem nagyon nagyon rosszul telt. Nem tudtam normálisan aludni a lábam miatt. Volt mikor nyugtatót kértek, és nagyon sokszor fájdalom csillapítót, hogy elmúljon és egy kicsit pihenhessek. A szteroid leállása után se javult a lábam. 
Egy reggel nem tudtam lábra állni sem. Nem tudtam kimenni a wc-re, ezért tolószékbe ültettek. Nem tudtam beállni a zuhanyzóba, ezért az ágyban fürödtem. Vizes szappanos vizet csinált nekem anya lavórba és ő törölgetett mindig csukott ajtónál minden nap. Mindig a segítségemre volt. Nagyon sokat köszönhetek neki. 

Anya <3

Tudtuk hogy nem lesz jó vége ennek. 
Egy nap a kezelőorvosom, megkért egy sebészt hogy jöjjön be hozzám. Nézze meg a lábam. Először Dr. Mona Tamás, aki a portomat rakta be ő nézte meg. 
Aztán Dr. Kerényi Imre jött be és most már ő foglalkozott a lábammal ami láthatólag csúnyább volt mint a karom.

Minden nap megnézte, ajánlott többféle krémeket. Aztán már nem csak vörös, égő felületet lehetett látni hanem már keménynek is tapintható. Irtózatosan fájt ha még picit is hozzáérintette az ember a kezét. Persze a sebészeknek, és az orvosoknak muszály volt. Azt mondta jegeljem. Szót fogadtam de nem lett jobb. Több sebész is megnézte, azt mondták összeülnek, megbeszélik mi legyen. A további napokban tolószékben csináltam mindent, a lábam használhatatlan volt.